Kielioppi - nyelvtan

A nyelvtan tanulását azzal kezdtem, hogy átnéztem azt. Alaposan. Próbáltam hasonlóságokat találni a magyar, angol és orosz nyelvekkel (mert ezeket ismerem). Továbbá Benny egyik szimpatikus hozzáállását alkalmazva én is megpróbáltam megtalálni, hogy mi az, ami könnyű a finn nyelvtanban. Azon elemek, amelyek hasonlítanak egy másik - általam beszélt, vagy ismert - nyelvben már tapasztaltakra, az nagy segítség lehet - ám nem feltétlenül... Avagy amikor egy-egy eset neve hátba támad, de erről majd egy másik bejegyzésben fog szó esni. Az új nyelvtani koncepciók is lehetnek könnyűek, ha logikusak. Ha valami nem logikus, akkor azt csak el kell fogadni, ami természetesen több időt vehet igénybe.

Nézzük... 

A főnevek és melléknevek esetei

Ha valaki hozzám hasonlóan, azaz angol nyelvű forrásokból tanulja a nyelvet, akkor biztosan találkozni fog a "case" szóval, amit (nyelvtani) esetként lehet magyarra fordítani. 

A finn a magyarhoz hasonlóan a szavak végéhez csatol ragokat, ellentétben az angollal, ahol a szó végéhez a többesszám '-s' betűjén kívül mást nem csatolnak. Az angol elöljárószavakat, prepozíciókat használ. A finnben is van néhány, az esetek ellenére. Sőt, rengeteg posztpozíció is van. 

Egy rag egy esetnek felel meg. A magyar -ban/-ben finn megfelelője a -ssa/-ssä. Ennek a neve "inessive case". Összesen 15 ilyen eset van, különböző végződésekkel (van olyan, ami szinte soha, vagy ritkán használt, így egyes források csak 14 esetet említenek).

Az igeragozás

Az igék a magyarhoz hasonlóan személyragokat kapnak. A ragozás szabálykövető. Ragozásuk szerint hat csoportra szokás osztani az igéket. Hogy az ige melyik csoportba tartozik, azt a szótári forma végződéséből meg tudjuk állapítani, majd az alapján ragozni. Az igék a ragozás során komplex formákat is felvehetnek, erről majd szintén külön bejegyzés fog szólni.

Hangváltozások

A fentebb említettek nem is jelentének nagy nehézséget, ha csak mindössze a szavakhoz kéne kapcsolni a ragokat. Ám a szavak töve is gyakran változik. A magyarban ez ritka, de néha előfordul (ló - lovak). Önmagában ez a jelenség majdnem el is vette a kedvem a nyelv tanulásától, de aztán szerencsére rájöttem, hogy a változások szabályszerűek, leírhatóak, kiszámíthatóak. Így tehát a szavak tanulásakor elég a szótári alakot (nominative case) megtanulni, és megfelelő ismeretekkel a szó ragozható. Ez alól kevés kivétel van.

Konklúzió

A finn nyelvtan összetett. Sok újdonságot tartogat a nyelv tanulója számára, viszont szabályszerű. Komplex ragozási rendszere van, de nem szabad tőle megijedni.

A nyelvtan áttekintésére szánt időm nem ment kárba. Természetesen fordíthattam volna ezt az amúgy nem is sok időt szótanulásra. Biztos több szót tudnék, mint most, de számomra megnyugtató, hogy az esetek többségében helyesen tudom ragozni a szavakat. Tudom azt is, hogy mi vár rám még. Tudom mi az, amit egyelőre nem értek, de rá is érek vele foglalkozni. És tudom mi az, amivel szerintem semmi problémám nem lesz. Első hangzásra a finn nyelvtan majdnem elijesztett a nyelv megtanulásától, mostanra viszont jobban meghozta a kedvem, mint azt valaha is gondoltam volna. 


A következő bejegyzés a fentebb említett tőváltozásokról fog szólni.


Kiitos!