Kielioppi - nyelvtan

A nyelvtan tanulását azzal kezdtem, hogy átnéztem azt. Alaposan. Próbáltam hasonlóságokat találni a magyar, angol és orosz nyelvekkel (mert ezeket ismerem). Továbbá Benny egyik szimpatikus hozzáállását alkalmazva én is megpróbáltam megtalálni, hogy mi az, ami könnyű a finn nyelvtanban. Azon elemek, amelyek hasonlítanak egy másik - általam beszélt, vagy ismert - nyelvben már tapasztaltakra, az nagy segítség lehet - ám nem feltétlenül... Avagy amikor egy-egy eset neve hátba támad, de erről majd egy másik bejegyzésben fog szó esni. Az új nyelvtani koncepciók is lehetnek könnyűek, ha logikusak. Ha valami nem logikus, akkor azt csak el kell fogadni, ami természetesen több időt vehet igénybe.

Nézzük... 

A főnevek és melléknevek esetei

Ha valaki hozzám hasonlóan, azaz angol nyelvű forrásokból tanulja a nyelvet, akkor biztosan találkozni fog a "case" szóval, amit (nyelvtani) esetként lehet magyarra fordítani. 

A finn a magyarhoz hasonlóan a szavak végéhez csatol ragokat, ellentétben az angollal, ahol a szó végéhez a többesszám '-s' betűjén kívül mást nem csatolnak. Az angol elöljárószavakat, prepozíciókat használ. A finnben is van néhány, az esetek ellenére. Sőt, rengeteg posztpozíció is van. 

Egy rag egy esetnek felel meg. A magyar -ban/-ben finn megfelelője a -ssa/-ssä. Ennek a neve "inessive case". Összesen 15 ilyen eset van, különböző végződésekkel (van olyan, ami szinte soha, vagy ritkán használt, így egyes források csak 14 esetet említenek).

Az igeragozás

Az igék a magyarhoz hasonlóan személyragokat kapnak. A ragozás szabálykövető. Ragozásuk szerint hat csoportra szokás osztani az igéket. Hogy az ige melyik csoportba tartozik, azt a szótári forma végződéséből meg tudjuk állapítani, majd az alapján ragozni. Az igék a ragozás során komplex formákat is felvehetnek, erről majd szintén külön bejegyzés fog szólni.

Hangváltozások

A fentebb említettek nem is jelentének nagy nehézséget, ha csak mindössze a szavakhoz kéne kapcsolni a ragokat. Ám a szavak töve is gyakran változik. A magyarban ez ritka, de néha előfordul (ló - lovak). Önmagában ez a jelenség majdnem el is vette a kedvem a nyelv tanulásától, de aztán szerencsére rájöttem, hogy a változások szabályszerűek, leírhatóak, kiszámíthatóak. Így tehát a szavak tanulásakor elég a szótári alakot (nominative case) megtanulni, és megfelelő ismeretekkel a szó ragozható. Ez alól kevés kivétel van.

Konklúzió

A finn nyelvtan összetett. Sok újdonságot tartogat a nyelv tanulója számára, viszont szabályszerű. Komplex ragozási rendszere van, de nem szabad tőle megijedni.

A nyelvtan áttekintésére szánt időm nem ment kárba. Természetesen fordíthattam volna ezt az amúgy nem is sok időt szótanulásra. Biztos több szót tudnék, mint most, de számomra megnyugtató, hogy az esetek többségében helyesen tudom ragozni a szavakat. Tudom azt is, hogy mi vár rám még. Tudom mi az, amit egyelőre nem értek, de rá is érek vele foglalkozni. És tudom mi az, amivel szerintem semmi problémám nem lesz. Első hangzásra a finn nyelvtan majdnem elijesztett a nyelv megtanulásától, mostanra viszont jobban meghozta a kedvem, mint azt valaha is gondoltam volna. 


A következő bejegyzés a fentebb említett tőváltozásokról fog szólni.


Kiitos!

Tervetuloa minun blogiin!

Kedves olvasó!

A blog fő és elsődleges témája a finn nyelv (suomen kieli), amelyet épp tanulok. Tekinthetünk rá, mint egy projektre: egy évet adok magamnak az elsajátítására. Természetesen nem gondolom, hogy egy év alatt az anyanyelvi szint elérhető, ezt nem tartom reálisnak. Hadd idézzem az "Öt év - Öt nyelv" szerkesztőjét:

"Egy nyelvet akkor nyilvánítok megfelelően elsajátítottnak, mikor egy anyanyelvű ember fél órás beszélgetés után azt mondja, hogy "nagyon jól beszélek" az adott nyelven."

Az előbb említett blog szerkesztője (Bálint) és egy másik polyglot, Benny szolgál számomra motivációként. A nyelvtanulásról szóló írásaikkal általában egyetértek és ötleteiket, tanácsaikat a finn nyelv tanulása során is alkalmazni tervezem. 

Mindössze pár hete kezdtem el aktívan foglalkozni ezzel a nyelvvel, ezen idő alatt főként a nyelvtant tekintettem át. Az elkövetkezendő időszakot természetesen a szótanulás fogja jellemezni, amire kifejezetten nagy hangsúlyt fogok fektetni. Nem hagyom magára a nyelvtant sem - sokan nem szeretnek nyelvtani szabályokkal foglalkozni, nehéznek is tartják azokat megtanulni, de jó megközelítéssel és egy kicsi érdeklődéssel közel nem annyira hátborzongató. Steve Kaufmann-ra szerintem lehet mondani, hogy nyelvtan-ellenes. Ő azt vallja, hogy a szókincs elsajátítása során az ember rájön majd a nyelvtanra, nem kell azt külön tanulnia. Ezt a megközelítést két okból kerülöm el:

- a nyelvtan tanulása számomra jó időtöltés

- a finn szavak általában ragozott formában fordulnak elő.

Utóbbi azért fontos, mert bár a finn és magyar nyelv rokonsága nagyon távoli, így a hasonló szavak száma jelentéktelen, de a nyelvtanuk bonyolultság tekintetében hasonló. A finn nyelvben a magyarhoz hasonlóan a szavak végéhez kapcsolunk ragokat, ám a magyarral ellentétben a szó töve is változhat. Szükség van pár alapszabály, nyelvtani jelenség megismerésére, mielőtt érdemben elkezdhetünk szavakat tanulni.

A blogban a finn nyelvtannal fogok foglalkozni. Ez elsősorban magamnak segítség, emlékeztető és információ arról, hogy mi az, amit eddig átnéztem, megtanultam, azaz kipipálhatom és gyakorolhatom. Az egy év végén a blog áttekintésként fog szolgálni arról, hogy milyen sorrendben tanultam meg a nyelvtant és az én módszeremmel milyen szintű nyelvtudást értem el.

A cikk végére magamról: Dávidnak hívnak, 20 éves vagyok és jelenleg a repülőgép-műszerész vizsgáimra készülök. Az elkövetkezendő egy-két éven belül szeretnék munkát találni Finnországban, később pedig ott iskolába járni - a finn oktatási rendszer kicsit (picit...) más, mint a magyar. Magyarból kaptam eleget, sok is volt, úgy érzem, hogy rám férne a változás. :)

Kiitos!